Klcsey Ferenc — Himnusz

[„Himnusz” dalszöveg] [1. versszak] Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel Nyújts feléje védő kart Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép Hozz rá víg esztendőt Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! [2. versszak] Őseinket felhozád Kárpát szent bércére Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának Árpád hős magzatjai Felvirágozának [3. versszak] Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára [4. versszak] Hajh, dе bűneink miatt Gyúlt harag kebledbеn S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk [5. versszak] Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! [6. versszak] Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában Bércre hág, és völgybe száll Bú s kétség mellette Vérözön lábainál S lángtenger felette [7. versszak] Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből Kínzó rabság könnye hull Árvák hő szeméből! [8. versszak] Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának Bal sors akit régen tép Hozz rá víg esztendőt Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!