Omega — Az arc

Az arc nem a tiéd Csak hordod valakiét A szemed fénye Lopott fényszilánk Arcunkon az idő Saját képét hívja elő És az angyalok Végül nem ismernek ránk Hol van a régi Arcod, az égi? Megvan-e benned Hogy ragyogni engedd Rég elveszett Egykor tündöklően szép sugarát? A ház nem a tiéd Csak őrzöd valakiét A végtelenből Így lesz zárt világ Ha benn is lemegy a Nap Helyén kihalt holdarc marad És ünnepel a porból lett világ