Omega — Huszadik századi városlakó

A táj, amit látsz, virágot nem terem A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék Mit mondjak még, magamról egy mondatot Huszadik századi városlakó vagyok Íme a ház és benne az emberek Úgy élek én, ahogy a többiek Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört Magnót hallgatok, keveset járok gyalog Huszadik századi városlakó vagyok A park az a hely, hol valódi fű akad Nézni lehet, de rálépni nem szabad Ha sírnék vagy káromkodom Bár ott ülsz a szomszéd padon Nem hallanád Járnak a villamosok Huszadik századi városlakó vagyok