Omega — Metamorfózis I

Bölcsőnk a romokon állt Rokonaink mind körülvettek Fogakat rejtő bájmosollyal Néztünk, ha ránk nevettek Tetszett a verekedés Mozikba' lestük: hogy csinálják Kirakatok közt álmodoztunk Bentről a gazdagság figyelt ránk Később a füstkarikát Közösen fújtuk szép kerekre Valaki fogta S átugrottuk sorban szédelegve Gyönge az anyai kéz Vihar elől már senki nem véd Körmünk az élet húsába tép Sírhatsz, ha megölelünk Szavaink ízét úgysem érzed Fiaid volrunk távozáskor- Mások, kik visszatérnek Borból mi nem ihatunk Poharad szánkkal összehúznánk Te, aki szültél szenvedéssel Többé te nem ismerhetsz ránk!